2017.12.13

A sokadszori lelkes meghívásnak Lakatos kapitány úrral kívántunk eleget tenni, hogy Egyesületünket képviseljük, de a sors magamra hagyott. Igaz, nem egy jó ismerőssel sikerült újfent találkozni az OMBKE legfelsőbb vezetésétől a jó erdészekig, Csávó barátunkkal bezárólag.

Generációk széles skálája is reprezentáltatta magát a szupraveteranisszimusz kohómérnököktől az egyetemi ifjuságig. Az ifjonc firmák, rózsaszálak és deli legények oktatóikkal együtt az Óbudai Egyetem képviseletében vettek részt a szakestélyen.

A szervezők, kik fő koordinátori szerepét Rozmár barátunk látja el évek óta, a szakestélyt az 50 éves kohász fakupa tiszteletére ajánlották fel, ahogy az a meghívóban is szerepel.

A rendezvényen az a megtiszteltetés érte egyesületünket, hogy képviseletünk vendégköszöntése mellett felkértek a szakestély kontrapunkti tisztség ellátására. Két segéddel megerősítve igyekeztem eleget tenni a megbízásnak, mit alkalmasint hozzászólásommal fűszereztem. Bátran elmondhatom, hogy az elnöki feladatokat ellátó Rozmárral, a cantus presens tisztséget sziporkázó hangon ellátó Csávóval a hivatalos rész befejeztével megérdemlően gratulálhattunk egymásnak.

A szakestély hangulatát mi sem mutatja jobban mint, hogy a meghívottakból még a terem kitakarításakor is többen ott tartózkodtunk, majd még levezetésként rendkívül fontosnak éreztük egy kupa sör legurítását egy közeli egységben. A visszamaradottak túlnyomó többségben hallgatók voltak és én egy oktatóval. A közeli kocsmában névjegykártya-cserére is sor került, hogy részemről az egyetem felé segítő ajánlatot tettem. A kapott kártyán a következő név szerepel: Prof. Dr. Réger Mihály – rektor.

A szakestélyt levezető 1-2 sör után (jó, volt egy tequila is, vagy kettő) meleg kézfogással mondtunk egymásnak viszontlátást és “Jó szerencsét!”. Majd díszkísérettel távoztunk, ki-ki amerre megpihenni tért.

(Mihalecz József)