-2017.05.26
Érdekes dologról számolok be. Csaba unokaöccse, Horváth Bence harmadéves a BME Közlekedésmérnöki karán. Nem ez az érdekes, hanem az, hogy 1999 óta selmeci hagyományokat követnek, van egyenruhájuk, köszönésük, himnuszuk, kiváló szakeseket tartanak, nagyon komolyan veszik a hagyományokat. Egy Miskolcon végzett kohómérnök (Dr. Buza Gábor) náluk volt tanár, ő honosította meg ezeket a hagyományokat.
Meghívást kaptunk a Szalagavató szakestjükre, múlt pénteken volt (Golyóval és Csabával voltunk ott hármasban) és nagyon érdekes dolgokat tapasztaltunk.
A dolog előzménye még, hogy miskolci diákoktól (hogy bányászok-e, vagy bölcsészek, esetleg eü-sök, most vizsgálja Csaba), nagyon csúnya reakciókat kaptak a pesti diákok, hogy nem lehet a miskolciaktól elvenni a hagyományokat, ne csinálják, semmi közük Selmechez, stb. Sokat beszélgettünk ezekről a dolgokról az BME-s fiúkkal a szakest előtt és után is. Tudják, hogy nincs közük Selmechez, nem is akarják magukat előtérbe tolni, de nagyon tetszik neki a selmeci hagyományrendszer és teljesen annak alapján csinálják a sajátjukat.
A BME intézményén belül ők az egyik legkissebb kar, kicsit ki vannak közösítve, emiatt is nagyobb náluk az összetartás.
Ennek fényében rendkívüli módon örültek nekünk, Miskolcon végzett igazi bányászoknak és kohásznak, csüngtek minden szavonkon, minden pillanatban megadták a kellő tiszteletet, szóval tényleg felemelő volt. A szakest hivatalos része 8-tól fél 1-ig tartott, 2 szünettel (a harmadik részt nem kezdték addig, míg mi hárman a büféből vissza nem jöttünk), ennek ellenére tényleg jó volt, kiváló és fegyelmezett énekléssel, pörgő ritmussal, méltósággal, jó tisztégviselőkkel, komolyan vett hagyományokkal. Nehéz lenne bármi kritikát mondani.
Selmecen Szalamanderkor nem voltak még. 2 hallgatót meghívtunk teljes költségvállalással az idei Szalamanderre, ettől nagyon odavoltak. Elég nagy az érdeklődés többektől, hogy saját szervezésben jönnek.
A selmeci hagyományokat kisajátító miskolci diákokra visszatérbe többször, a hivatalos részen is elmondtuk, hogy mi nagyon örülünk az ő hagymányápoló tevékenységüknek, mindenben támogatni fogjuk őket. Azzal hogy ők is ilyet játszanak, mi nem leszünk kevesebbek, sőt inkább többek, mert tudatában vannak a bányász "felsőbbrendűségnek" ezen a téren.
A hajnal negyed négyig tartó beszélgetések alpján bizonyossággal mondhatom, hogy intelligens, szimpatikus, a hagyományokat értő és komolyan vevő, tenni akaró fiatalokkal ismerkedtünk meg.
Csak később derült ki, hogy ezzel a részvétellel, valamint a selmeci meghívással elég komoly lavinát indítottunk el. Ennek a történetnek bizonyosan lesz még folytatása.
(Benke Tamás)