-2017.12.15
Hiába közeledett a 2017. évi karácsony és volt egyre erősebb a forraltbor illata, egyesületünknek még volt feladata advent 3. vasárnapja előtti pénteken. Budapesti patronáltjaink selmeci kirándulása óta egyre szorosabbra fonják velünk kapcsolatukat és a folyó szemeszterük második jeles szakestélyére is meghívtak bennünket, a végzősök gyűrűavatójára.
A jeles alkalomra nekünk is jeles képviseletet sikerült delegálnunk: Török Károly, a.: Zsigmondi Vilmos II. tagtársunk, Lakatos Csaba kapitány úr és személyem képviseltettük magunkat egyesületi színekben. Nagy örömünkre kijelölt helyünket Tímár Józsi, a.: Csávóval foglalhattuk el.
A szakestély az eddigi tapasztalataink szerint nagyon magas színvonalon folyt. A rend sem bomlott meg, tán csak mocorgásnak volt nevezhető, mi elkezdődött a presidium által elrendelt második szünet végeztével.
Itt jegyezném meg, hogy Csávó barátunkkal teljesen egyetértve, a szakestélyeik időbeliségével kapcsolatban javaslattal kell élnünk feléjük. Mert rend ide, rend oda, 4-5 órás aktív koncentrálás nem várható el senkitől, főleg egy szakestélyen. Konkrét ötlet is azonnal született, de ennek megosztására az emelkedett hangulat miatt nem volt lehetőség, ami egyáltalán nem volt baj.
Nagy örömmel voltunk szemlélői és hallgatói rendezvényüknek, ahol a Selmeci szellemhez méltóan folytak a történések és hangzottak el felszólalások.
Egyesületi képviseletünk csendes szemlélőnek egyáltalán nem volt nevezhető, mert gondolat bőven született fejünkben, mit megosztásra alkalmasnak éreztünk. Ezt több, szerintem remek felszólalással meg is tettük. (Erre későbbiekben visszatérek.)
De nagyon nem kellett öntözgetni a születő gondolatok csíráját, hogy szárba szökkenjenek, mert inspirációt kaptunk bőven. Már érkezésünkkor nagy szeretettel fogadtak bennünket oktatók, hallgatók egyaránt. A szakestély komolypoharában nagy hangsúllyal említették meg egyesületünk feléjük irányuló segítségét. Részükről feltételezve pedig, hogy improvizatív készségekkel is rendelkezünk, a hivatalos részen belül a titkos forgatókönyvük alapján felszólítottak a Pinzgaui sváb megszólaltatására cca. 150 fős kórus koordinálásával. Ezen percek minősítését kapitány urunkra hárítanám, mert a.: Zsigmondi Vilmos II. és Csávó az elhúzódó esten nem tudott végig részt venni, így a kórusmű megszólaltatását nem hallhatták.
A nem hivatalos rész további jó hangulatából kapitány úrral együtt távoztunk, amihez taxink elindulásáig a fényes díszkíséretet meghívóink lobogó arccal biztosították.
Visszatérve szakestélyi jelenlétünkre két levélkét szeretnék ismertetni beszámolóm befejezéseként.
A rendezvény másnapján nagy meglepetésben volt részem egy rövidke levéllel Buza Gábor tanár úr tollából (gépéről).
“Kedves Golyó!
Nagyon örülök a tegnapi szakestélynek, világosabban: hangulat teremtésednek, teremtéseteknek.
Mellékelem a BKL folyóirat linkjét, amiben Szófosónak meg nekem van írásom Selmec okán. A „buli” az 57. oldalon kezdődik.
http://www.ombkenet.hu/images/2017/netre_2017_6_szam_kohaszat.pdf
Kellemes pihenést!
Jó szerencsét!
a. Macedon”
A levélkét emígyen megválaszoltam:
“Kedves Gábor! Jó Macedon!
Az öröm kölcsönös és főleg azért mert nagyszerű érzés látni, megélni, hogy a mag jó földbe hullott. A magvetők pedig nem mi voltunk, a dicséret titeket illet. Mi már csak az aratóbál feldíszítésében segédkezünk nagy örömünkre tisztelettel.
A fiúk pedig nagyon ügyesek, igaz, sokáig húzzák a rétestésztát, viszont nem szakad el! Előző mondatomhoz kapcsolódva – jó magból őrölték a réteslisztet!
Nos, küldöm részedre a beszélt témával kapcsolatos gondolataimat. Ugyan mint magánember írtam, de mint a Szent Borbála Akadémiai Kör Egyesület alelnöke és ezt belső szakmai fórumainkon tudhatják, ezért egyeztettem egyesületünk vezetésével. Nem kívánva mindannyiónk által fel nem vállalható konfliktus helyzetet teremteni. Az egyesület betű pontossággal az írást jóváhagyta, így ez szervezetünk véleményének is tekinthető.
A témakörrel kapcsolatban pedig úgy döntöttünk, hogy ha kérdeznek bennünket, kifelé egyeztetett választ adunk. Mi vitát alapvetően nem kezdeményezünk, hanem éljük hagyományainkat, tesszük a dolgunkat. Ha hívnak bennünket, erőnk függvényében megyünk és segítünk.
Nagyon jól éreztük magunkat köreitekben és nagyon reméljük, hogy kölcsönösen vár ránk a folytatás!
A fellobbanó harmadik gyertya fényében pedig kívánok Neked, családodnak áldott, békés karácsonyt! Az új esztendőre pedig jó egészségben támadjon le benneteket a Jó szerencse!
Jó utat!
Jó szerencsét!
Golyó”