-2018. 02.17
A 2018-as év sem fog elmúlni, hogy ne mondhatnánk: volt bálja a magyar bányász – kohász társadalomnak, ahol egyesületünk a kivívott és növekvő rangjának megfelelően képviselte magát.
Az OMBKE Borsodi Helyi Szervezetének szervezésében ez évben is megrendezésre került, február 17-én, a lillafüredi Palota szállóban a hagyományos bányász-kohász bál.
Egyesületünk részéről többen érezték, hogy alma materünk szomszédságában, a Bükk lábainál, mesébe illő téli környezetben, vidám, táncos mulatságon szeretnének részt venni. Erős szándékukat mi sem mutatta jobban, hogy a bál napját megelőző este, már minden egyesületi résztvevő egy asztalnál üdvözölte egymást és vacsorázott az esemény színhelyén.
A tagok és kíséretük érkezésére pedig később visszatérünk.
Asztaltársaságunkat az alábbi Hölgyek, Urak alkották:
- Mihalecz József alelnök úr hölgyével, kiről röviden megjegyezhetjük, hogy alelnök úr szívét nem oly rég óta hevesen dobogtatja. Csak mosolyát látva is, ez nem lehet véletlen.
- Ruszkai István kancellár úr b. nejével és két kisebbik leányával, mely családi koszorúról elmondható, van mire vigyáznia és büszkének lennie kancellár urunknak.
- Török Károly bányatiszt úr b. nejével, kinek arcán - óvatlanul rápillantva - a téli pír varázsolta, tavaszból nyárba hajló melegséget is látni lehetett.
- Lakatos Csaba kapitány úr b. nejével és két leányukkal, kiket szintén nem hagyhatunk szó nélkül. Mert ha a nemesül büszke apa és őt körbefogó virágkoszorúról kellene fotografálni, akkor bizony őket kellene objektív elé állítani.
Ezen képviselettel foglaltunk helyet egyesületi asztalunknál a megfelelő módon, mely nem volt a véletlenre bízva.
Itt szeretném ebben az évben is megköszönni Lakatos kapitány úrnak átfogó szervező munkáját, kinek figyelme a problémamentes, igényes szállásfoglalástól bál végéig, asztalunk megfelelő kiszolgálásáig tartott. Köszönjük a magunk és az egyesület nevében!
Gondoskodását reprezentálva pedig bemutatni kívánom szállásunk lefoglalása után a résztvevőkhöz intézett levelét, melyet jó szándékú regulának is tekinthetünk:
- Pro primo. Instrumentum, azaz öltözet:
2008 M SZBAK bányatiszti egyenruha. Kiegészítők: tiszti kesztyű, tisztviselőknek tisztviselői szalag. ZLŐ. 2014 M kohótiszti dísz attila, kiegészítők mint fent. - Pro secundo. Ut incessu azaz bevonulás:
Első helyt Alelnök úr és hölgye
Második helyt Kancellár úr és b.neje
Harmadik helyt Kancellár úr t. gyermeki
Negyedik helyt Török bányatiszt, és b.neje
Ötödik helyt Jómagam, és b.nejem
Hatodik helyt t. gyermekim
Az b. asszonyink az jobbunkon helyezkedének el.
Az vacsora alatt a tiszviselői szalagok fentmaradnak, az egyenruhák teljes begombolt állapotjukban vannak.
Az öltözet lazítása az vacsora végítül lehetséges, mint például az felső viselet elejinek megnyitása, illetőleg ingujjra vetkezés.
Jó szerencsét!
Lakatos Csaba a. Tequila
SzBAK Zászlóőrség vezénylő kapitánya
Elmondhatom, az instrukciókat örömmel betartva, a szálloda szalonjától a bálterem táncparkettjéig, irigylően kíváncsi és méltató szemek pillantásait érezhettük magunkénak. Nem különben köszönhetően a téli hóesésben hölgyeink tavaszi kivirágzásának!
De a bál eseményeinek taglalása előtt térjünk vissza pár mondat erejéig a bevezetőben már említett érkezésre. Mert az azon napon történtek jól mutatják a résztvevők szakmai-emberi kapcsolatát, ősi iskolájuk üzenetének éltetését.
Ruszkai kancellár, bányamérnök úr hivatása szívszorításából családja ölelésében sem tudva kiszakadni, útban Miskolc felé, lelki szükségét érezte, hogy a Bükk déli lankáin Noszvaj térségében rátekintsen egy kőbányára. A családi bemutatónak tervezett kitérő a büszke mosoly helyett kisebb kellemetlenségbe torkollott. Kisebbe, mert a selmeci szellem a komolyabb vészhelyzet kialakulásának gátat vetett.
Tudniillik, hogy a bányához vezető út, mely téves választás is lehetett, földútban végződött, mely az akkori napok csapadékos időjárása miatt tömör sártengerré változott. Így történt, hogy a falutól több emberi hangot is meghaladó távolságban, az erdők és vadak nyugalmát megzavarva, kancellár úr egész családjával terepjáró autójának padlójáig süllyedt. Járműje önnönmagával történő próbálkozásai nem jártak sikerrel, inkább a család lelki hangulatának autójával hasonló süllyedésével. Ahogy az autó sírt magas fordulatszámmal, úgy jelentek meg elkeseredett hangok, könnycseppek a hölgyek torkában, szemeiben.
Kancellár úr mérnöki pontossággal mérte fel, hogy telefonos segítségre van szükség, mellyel a bál jelen hírmondóját el is érte. Alelnök úr Nagykanizsáról Budapest felé haladva, érezve barátja hangján a probléma lelki súlyát, őt megpróbálva nyugodtabb tájékoztatásra bírni, pontos információkat kért és kapott. Mint az esemény pontos színhelye, a személyi károsultak állapota, a vagyoni elemek helyzete. Az adatok beszerzése után kérte kancellár urat, próbáljanak meleg helyen tartózkodni, jobban ne ássák magukat sárba és rövid időn belül fogja tájékoztatni a mentési akcióról.
A részletek itt már nem fontosak, csupán annyi, hogy alelnök úr riadólánc-szerűen potentált emberekkel lépett kapcsolatba, mint Lakatos kapitány, kohómérnök úrral, ki már a Palota szállóban családja körében poharat fogott kezében, rajta keresztül a bükki erőgazdaság illetékes erdőmérnök urával és Török bányatiszt, bányamérnök úrral. A megfelelő kéznyújtás pedig nem maradt el.
Míg Török bányatiszt urunk b. nejével útban Miskolc felé, kissé visszafordítva „szekerének rúdját” felvette a nagyon fázó, didergő hölgyeket, addig erdőmérnök úr kapitány úr kérésére újra indította a műszakjából már hazatérő erdész kollégát a megfelelő meghajtással és lóerővel rendelkező gépjárművel egyetemben.
Mire alelnök úr szíve hölgyével, erősen estébe hajlóan Nagykanizsáról Lillafüredre ért, szállodájuk vacsoraasztalához, már mindenki mosolyogva, bortól kissé megvidámodva köszöntötte őket. Kancellárné asszony elmesélte, hogy lányaival mekkora kő esett le szívükről, mikor meglátta Török uramékat és tessékelték őket, szálljanak be, mert indulnak Miskolcra. Útközben erőre kapott lelki erejük, mérgük pedig könnycseppjeikkel együtt elpárolgott.
Kancellár úr is vidám volt már és nevetve mesélte, olyan sáros lett a mentésben, mintha vaddisznóhajtásról jött volna locsogó esőben.
Miután pedig a kövek lehulltak, a Hold újra felkelt, jó érzéssel koccinthattak a selmeci szellemre!
A baráti társaság másnap, a bál délelőttjén, kihasználva a Palotaszálló földrajzi gazdagságának hófedte szépségét, könnyű kiránduláson járták be a környéket. Így került sor elsétálva a Szinva vízesés, a Hámori tó mellett a Felsőhámori Kohászati Múzeum megtekintésére. Remek, hölgyeket is elbűvölő látványosságok voltak, a természeti és ipartörténeti nevezetességek egyaránt.
Igazán sajnálatos volt, hogy kapitány úr b. nejével nem tudott részt venni ezen a kellemes programon, mint első számú szakértő, de makacs nyavalya támadta meg egészségét, mit kúrálni volt kénytelen, hogy az estét ne érhesse csorba. Mindannyiónk örömére a kúra eredménnyel járt.
Itt pedig visszatérünk a bálra. Míg a hölgyek meglévő szépségüket kölcsönös segítséggel tovább fényezve készülődtek az estére, a férfiak a szalon bárjában tájékozódva az érkező vendégekről, üdvözölni tudtak régi – új ismerősöket, kollégákat egy-egy koccintással kísérve. Jó volt még a tánc előtt pár mondatot váltani szakmáról, családról egyaránt.
Örömmel foglaltuk el asztalunknál helyünket a „regula” szerint a nyitótánc előtt és jó hangulatunk, jókedvünk nem hagyott el bennünket az egész est során. Az pedig igazán lélekemelő körülmény volt, hogy a bálterem lámpafényes környezetére jó kilátást biztosító helyünkről pompás látvány volt a vacsorakor elkezdődött mesébe illő hóesés. Az est vidáman telt sok tánccal, adomával, a finom borok melletti tombola pezsgővel. Annyit talán meg is jegyezhetünk, hogy nem volt senki asztalunknál, kinek szemeiben a kiváló italok csillogását ne lehetett volna felfedezni. Mindezek mellett a táncparketten ezen alkalommal senkinek nem bicsaklott meg a lába, pedig a zenekar gondoskodott gyors ritmusokról is. Most nem volt szükség mentésre.
Az idő előrehaladtával ebben a hangulatban kezdett fogyni asztalunk társasága és az órát nem nézve mindenki jó emlékekkel pihenni tért.
Ui.: A bál estéjét követő reggelinél kapitány úrral szót váltottunk pár mondat erejéig az estet kiértékelendően. Amellett, hogy egyesületünk részéről a két napban mindenki remekül érezte magát, a bállal kapcsolatosan voltak visszatérő észrevételeink.
A patinás épületben az esemény rangjához illő, jó színvonalú nyitó produkciót láthattunk a Miskolci Nemzeti Színház művészeitől, a felszolgált ételek is remek gasztronómiai fogások voltak. A zenekar is sokszínű ritmusvilággal szórakoztatta a nagyérdeműt.
Viszont nagyon helyénvalónak éreznénk, ha a bál megnyitásakor vagy éjfélkor elhangzana a Bányász himnusz. A terem dekorációjához hozzátartozna bányász-kohász szimbólumaink megjelenítése tetszés szerint: zászló, ék-kalapács, OMBKE logó.
A hírmondó részéről pedig megjegyzendő, hogy farsangi bált vízkereszt és hamvazó szerda között illendő tartani.
Mihalecz József beszámolója alapján